agyap�m eml�k�re

Milli�nyi s�haj szakadt a leveg�be,
Ahogy �lltunk hatan a temet�ben.
S�rhelyet kerest�nk nagyap�mnak,
Ki az �jjel itthagyott mindannyiunkat.

Ap�m mondta el reggel.
Bej�tt r�gt�n amint felkeltem.
Er�sen Mag�hoz szor�tott,
S �n nem mertem megtudni a titkot.

�gy sz�lt: "Nincs t�bb� Nagypapa"
Majd elengedett s r�fek�dt az �gyra.
Magam el� meredtem, s hallgattam ahogy zokog ap�m,
Nagyon nyeltem, m�g nem j�ttek a k�nnyek. Mindegy m�r.

�n is zokogni kezdtem, majd h�vtuk testv�remet.
Szeg�ny b�tty�m! Olyan messze, �, de m�g mennyire!
S e kegyetlen h�rt, �gy, telefonon kereszt�l tudta meg.
Tudod milyen az �let? elmondom. Kegyetlen.

Ahogy bel�ptem h�z�ba,
Mintha minden ugyanolyan volna.
A kisasztalon a lott� �s a p�nz mi r� val�,
Itt egy toll, a k�nyve, �js�gok, ott egy oll�.

Mintha minden percben megjelenne sz�les mosollyal,
S azt mondan� "Nem haltam meg! Itt vagyok! Mondjad!"
De tudtam, n�ma marad cip�j�t�l a l�pcs� mostm�r,
Nem Nagyap�m, ki ezent�l azon j�rk�l.

Eml�kek ezrede t�rt fel fejembe,
Eml�kszem, egyszer, m�g r�ges-r�gen,
Egy ostoba, s cs�nya ajd�nd�kot adtam neki sz�let�snapj�ra,
S � kitette a F�helyre, hogy mindenki l�ssa, s megcsod�lja.

S az eb�den, melyet ott ett�nk meg n�lla,
Most, hogy m�r el�t�tt hal�l�nak �r�ja,
Nagyany�m azt mondta, �ljek � hely�re,
De �n s�rvafakadtam, nem tehetem. Nem.

Kit�rt bel�lem a s�r�s, folyamatosna k�nnyeztem.
Ahogy k�r�ln�ztem lak�s�n, folyton � jutott eszembe.
Csak �ltem n�m�n t�ny�r levesem felett,
S v�rtam, saj�tj�t hadd s�zza meg.

Ez volt szok�sa. Minden j�l megs�zott.
�gy ker�lt az eb�dre s�, b�rmi is volt.
No, �s mond�sa "Rend a lelke mindennek!"
�n pedig folyton csak kinevettem...

Mikor v�s�rba igyekezt�nk, s azt mondtam kopasz fej�re
"Majd hozok neked egy sz�p f�s�t!" - � meg csak nevetett.
T�llem sohase vett semmit se s�rt�snek, �! pedig mennyit mondtam!
De � ilyen j� volt.. Most is sutogom "Szeretlek, Nagypapa..."