Messze Tetőlled
Messze Tetőlled
Most is kikémlelek az ablakon,
Mindig kifelé tekintek. Folyton.
Várom, mikor fordulsz be a sarkon,
Várom, mikor pillantom meg arcod,
Virágos ruhám gyászossá változott,
Hajamból a masni is kicsúszott.
Zokog.
Egy törött szívet rejtettek el,
A sűrű avarba – csendben,
Hogy én észre ne vegyem,
De megláttam, s tettem mit kellet,
Könnyeimet most is ejtem,
Idebenn vérzik törött szívem.
Még mindig zokog.
A “Boldog kisegér” szobrom,
Mely kezében egy szívet tartott,
Most itt hever mellettem, a padlón,
Ezer darabja szerteszét futott
Mikor a falhoz vágtam, mert tudott
Valamit, amit én nem – mosolygott.
Végleg összeomlott.
A Lírai Én meghalt.
|