|
Egy délután
2006.12.22. 10:54
  Egy délután
Furcsa napom volt ma… Hiába vagyok 14 éves, mégis van, hogy iszok, mert annyira rossz napom van… S ez a mai nap kivételes volt ebben a szempontban.
Megkaptam az osztályképet… Én nem vagyok rajta… Pont akkor voltam beteg, s hiába volt megbeszélve, nem vártak meg a fényképe-zésnél. Két embert figyelek rajta nagyon… Egy lányt, és egy fiút… A lány a legjobb barátnőm. Timinek hívják… A fiú… hát, őt csak messziről kémlelem, csendben, némán, vakon. Nem akarom, hogy észrevegyen… Vagy Ő nem vesz észre engem…
Mélyen ránéztem…Ő nem lát, de nem is baj! Jobb így. Kicsit boldogabb leszek, mert pont a kamerába nézett, így olyan, mintha ő is engem nézne… De ez lehetetlen. Nem fog észrevenni sosem. Nem vak, hanem ami vakká teszi, az nem más, mint az emberek.
Rocker vagyok.
Ő pedig utálja a rockereket…
Most is beteg vagyok… Nagyon beteg.
Már majdnem egy hónapja itthon fekszem… Timi hozza el a leckét. Nem néz rám, tudja, hogy nem akarom, hogy lássa az arcomat ellepő kis piros foltokat. Nem is mer közelebb jönni… Csak lerakja a leckét, majd el is köszön. Talán már más barátnője van… De ilyet tesz a rózsa-himlő.
Sokat nevettem a képen. Épp a viccesebb van előttem. A komoly sem rossz, de ez állati! Ezek a pofák! Ennyi szamárfül sem szerepelt még egy képen sem, az biztos!
Ismét a fiút, Gábort nézem. Jó nézni őt. Szőke haja van, s zöld szeme! Csodálatos! Timi nagyon szomorú a képen. Amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy azért, mert én nem voltam ott.
Csörög a telefonom. Nincs kedvem felvenni. Inkább tovább írok a naplómba. Akinek hiányzom, az majd hív később! Le is rakták… Most nincs senkivel sem beszélni…
Kicsit elaludtam. A telefonom csörgése ébresztett fel.
- Haló? – szóltam bele álmosan.
- Szia Anna, Gábor vagyok! – mi? Gábor? S engem hívott? Ezt álmodom? Vagy ez a valóság? Vagy mi ez egyáltalán?
- Szia, mondjad!
- Hogy vagy?
- Én jól, köszi.
- Rendben… Mit szoktál mostanában hallgatni?
- Mindent, ami rock… Miért kérded?
- Azt hiszem, hogy én is rocker lettem…
- Hogyhogy? Mi történt?
- Nem tudom… Hallottál, már olyanról, hogy a távolság összehoz?
- Igen. Mire célzol most evvel?
- Semmi.. Csak gondoltam megkérdezem. Mikor jössz iskolába?
- Nem tudom, lehet, hogy egy hét múlva. Miért?
- Beszélnünk kell, de személyesen!
- Most nem lehetne?
- Nem. Ezt jobb személyesen!
- De most is elmondhatod…
- Jó, de ígérd meg, hogy nem röhögsz ki! Megígéred?
- Meg. Mi a baj?
- Hát… Szeretlek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
