|
Vasárnap
2006.12.22. 10:57
  Vasárnap
Minden szombaton van buli a helyi szórakozóhelyen… Tegnap én is voltam! A közeli biliárdteremben voltunk a haverokkal… Volt ott egy fiú is… Már rég láttam, s mindig is tetszett. Sose mertem odamenni hozzá, de tegnap valami új dolog történt az életemben…
Miközben biliárdoztam, nem vettem észre, hogy mögöttem áll, s persze, én elkezdtem lendíteni a biliárdütőt, hogy egy szép, erős ütéssel beüssem a golyót, amikor éreztem, hogy valami nem engedi még hátrább lendítenem az ütőt… Valamiben megakadt… Hátranéztem, s ő állt mögöttem… Az ütőm vége a hátába fúródott. Rögtön elrántottam, s némán ennyit rebegtem:
- Bocsi, nem láttalak!
- Semmi baj! Már nem is fáj! Emese, igaz?
- Igen.
- Engem…
- Lacinak hívnak…
- Igen… - ránevettem, s a gyenge lámpafénynél láttam, hogy meglepődött. Tisztán le tudtam olvasni az arcáról.
Sokáig beszélgettünk még. Már nem is emlékszem hogy miről… Én egyre csak rendeltem a Bachardikat, s limbókat, de ígyis, úgyis feszült maradtam. Laci is ivott. Ő inkább sört. Sopronit. Legalább szereti a magyar sört!
Éjfélfelé elkérte a számomat… Nem adtam meg neki, inkább én kértem el az ővét. Lány vagyok, énnekem kell döntenem! Legalábbis anyám mindig erre nevelt. Nem tudom hogy minek vette, de mindenesetre megadta.
Vasárnap van, dél. Egész eddig aludtam. Hajnali négykor értem haza… Laci már kettőkor elment.
LACI… nem is tudom, mit mondjak róla. Ő is 17 éves, mint én, nagyon édes, s állati jóképű! Ő is bukik arra a zenére, amire én… Szereti a mozikat, akárcsak én…
S már fel kéne hívnom! De… legalább 1 napot kéne váratnom! De én nem akarom váratni! Én járni akarok vele…
Egész délelőtt ezen rágódtam… Mit kéne tennem? Felhívjam, vagy várjak még egy napot? Most mi legyen? Mit kéne tennem? Semmit? Vagy hívjam fel?
Észre se vettem, máris tárcsáztam a számét.
- Hallo? – ez Laci hangja volt.
- Szia… Emese vagyok!
- Jajj de jó, hogy hívtál! Már azt hittem sose kapom meg ezt a hívást! S akkor nagyon szomorú lennék most! – „Én is szeretlek, egyetlenem!”
- Igen? Miért?
- Szerinted? – „Istenem, ez a hang! Itt helybe elolvadok!”
- Nem tudom… - mondtam felszínesen.
- Mindegy… Ráérsz ma? – „Mi? Ez randira akar engem hívni?”
- Igen. Ma rá. Miért? – „Minek kell nekem mindent megkérdőjeleznem? ”
- Nagyszerű! Akkor találkozhatnánk? – „IGEN, IGEN, IGEN!!!”
- Persze. DE hol és mikor?
- Mondjuk hatkor a mozi előtt? Ma játsszák a Pannonia mindörökké című filmet… Nincs kedved megnézni? – „Veled? Még ezt a harmadosztályú fost is!”
- Rendben van! Akkor hatkor!
Fél hatkor kirepültem a házból, s úgy néztem ki, mint még soha. Anya odadta a kedvenc blúzát, ami remekül állt nekem, ráadásul felhúztam az új bőrszoknyámat is a kék bakancsommal.
Sose hittem volna, hogy ez valaha megtörténne! A mozi előtt ott vár rám! Ezt el sem hiszem!
Elértem a mozihoz, de sehol senki… Ránéztem az órámra. 6 óra lesz 10 perc múlva… 5 perc múlva… 3 perc múlva… 2 perc… 1… 6 óra van… Sehol senki… Hol vagy Laci?
Valaki leült mellém.
- Szia! – egy fiú volt.
- Szia…
- Valami baj van? Olyan szomorúan ülsz itt! S egy ilyen szép lánynak nem kéne szomorúnak lenni…
- Persze hogy nem, de én nem vagyok szép, így lehetek szomorú is, nem? Vagy talán baj?
- Engem nem zavar! De akkor sem szabad szomorúnak lenni!
Felnéztem a fiúra… Idősebb volt nálam 1-2 évvel, de attól függetlenül nagyon helyes.
- Ismerjük egymást?
- Persze! Minden szombaton lenn vagyok a biliárdteremben, pont a ti asztalotok mellett. Tegnap is lenn voltam… Nem kéne felhívnod azt a Lacit, nem érdemel meg téged… Nagy nőcsábász az öreg! Már egy csomó csajt átejtett…
- Már engem is!
- Miatta csüggesz itt?
- Igen…
- Jajj, kislány, ezt nem szabad! Rengeteg helyes srác él a Lacin kívül! Itt vagyok például ÉN!
Ezen csak nevettem. Milyen szerény egy pasi! Vagy csak tudja, hogy milye van! Mert helyes, kedves, s van humora is…
- Legalább nevetsz egy kicsit, Emese drága!
- Honnan tudod a nevem?
- Nono… Mindenki tudja a TE neved… Legalábbis a fiúk közül…
- Mit? Miről beszélsz?
- Az összes pasi járni akar veled a biliárdteremből!
- VELEM???
- Igen!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
